Mozinauta

Azok, akik már unták az elmúlt évek karót nyelt Sherlock Holmes értelmezéseit, végre fellélegezhetnek. Guy Ritchie és Robert Downey Jr. úgy festik a detektívet a vászonra, ahogy eddig még senki. Ennek lehet örülni is, meg nem is. Ezt már rátok bízom.

Már többször felhoztam a 2009-es Star Treket mint viszonyítási alapot. A változatosság kedvéért most szintén arra fogok hivatkozni. Szóval a ST szériával is az volt a gond, hogy egy bizonyos rajongói kört szórakoztatott, de a nagyközönség elkerülte. Ez a Sherlock Holmes filmekre és sorozatokra is igaz volt (amennyire én tudom). A kellően bőséges mozis bevételhez frissíteni kellett a figurát. Merthát a nevet mindenki ismeri, ezért csak egy jó előzetes kell, és az emberek már ott is ülnek a vászon előtt. Már csak az a kérdés, hogy csalódottan jövünk-e ki a moziból, vagy elégedett mosollyal az arcunkon.
Bár a film mögötti indíték (eredeti ötlet helyett a biztos bevétel érdekében egy régi figurát vesznek elő) elég elkeserítő, a végeredmény mégis kielégítő. Néha sajnos belebotlottak olyan közhelyekbe, mint a visszatérő kutyás poénok, vagy az óriási dörmögő ellenfél, de ha ezeken túltesszük magunkat, nyugodtan élvezhetjük a kicsit több mint 2 órás nyomozást. Hát igan, az se ártott volna, ha olyan 10 percet lefaragnak belőle. Kicsit feszesebb lett volna, de így se unatkoztam.
A film igazi ereje Downey és Law alakításában rejlik. Kettőjük szópárbajai és eszmefuttatásai teszik igazán emlékezetessé a mozit. Ez akkor érezhető a legjobban, mikor egy időre Watson eltűnik a képből, és Holmes egyedül szórakozik. Kicsit leül a film és hiányoljuk a jó öreg doktort. Egyenként is nagy karakterek, de az igazi hatáshoz mindketten kellenek. Rachel McAdams és Mark Strong szintén jól hozzák a szerepüket, mi meg a végén rájövünk, hogy a sok akció és bunyó ellenére ez mégiscsak egy karakterfilm. Ennek én nagyon örültem. Jó látni végre, hogy tehetséges színészek bújnak érdekes karakterek bőrébe.
Az új Holmeshoz hozzátartozik, hogy a különféle gaztettek felelevenítése sem egy szobában ülve zajlik, hanem egy elég szélsőséges helyzetben. Így talán kevésbé érezhető a karakterek közötti feszültség, de jól szemlélteti az erőviszonyok változását. Hans Zimmer zenéje pedig pont annyira visszafogott, hogy ne ismerjem fel a szerzőt, de mégis élvezzem tehetségét.

Külön köszönet jár az íróknak és a stúdiónak, mert az új stáb és színészek ellenére nem egy újabb eredet sztorit tuszkoltak le a torkunkon. Összességében egy szórakoztató karakterfilmet láthattunk nagyszerű színészekkel. Nem garantálom, hogy mindenkinek tetszeni fog, de mégis nyugodt szívvel ajánlom. A Batman Begins-szerű befejezés folytatást sejtet. Remélem a következő rész is tartja a szintet.

A sok karakterposzter után végre egy igazi falra való Holmes plakát. Valószínűleg nem az utolsó. Itthon január 7.

Már az első két karakterposzternél sejteni lehetett, hogy McAdams kisasszony is kap egy sajátot. Íme.

A Sherlock Holmes nemzetközi előzetese nagyjából megegyezik az eredetivel, de azért becsempésztek pár új jelenetet amivel örömöt okoznak a népnek.

Ha már olyan divatosak mostanában a karakterposzterek, akkor a télen érkező Sherlock filmnek is kijár egy pár. Egyelőre csak a két főszereplő büszkélkedhet saját darabbal, de mivel a premier még messze van, egy McAdams posztert is esélyesnek tartok. (kattints a nevekre, ha az egész érdekel)

Sose voltam nagy Sherlock Holmes rajongó, de most úgy tűnik Guy Ritchie rendezésében meg fogom kedvelni a pipás detektívet. Az előzetes alapján egy bunyós, vicces, és pörgős Holmes film kerül év végén a mozikba. Ha a sztorit esetleg el is rontják, még mindig ott van az elsőosztályú színészgárda, élén Robert Downey Jr.-ral. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy Poirot-val mire mentek volna.