10 hibátlan film után nem szabadna kételkednünk a Pixar szakértelmében, de valahogy minden film előtt az az érzése az embernek, hogy vajon mi van, ha most rontják el? Ráadásul az idei művük nem kis kockázatokat rejt. Folytatás lévén el kell érni az előző két rész színvonalát, és az utóbbi filmjeikből megszokott komoly érzelmi hátteret is biztosítani kell.

Kezdeném a film hibáival, de az az igazság, hogy nincsenek. Vagy annyira elfogult vagyok, hogy észre se vettem őket. De a végeredény ugyanaz. Beültem a kicsit több, mint másfél órás filmre, és úgy jöttem ki, hogy egy percet sem változtatnék meg benne. Ritka kincs az ilyen.
Az előzetesek a legnagyobb Toy Story kalandot ígérték, és meglepő módon nem is hazudtak. Ezalatt nemcsak azt értve, hogy a legmesszebb kerültek Andy szobájától, hanem a legszélsőségesebb helyzetekből sodródtak a legkilátástalanabbakba. A 3D viszont a legmozgalmasabb akciójelenetekben sem szúrja ki a szemed. Tudniillik a Pixar nem a tipikus nesze bazzeg 3D elvet vallja.
Hogy mi az a nesze bazzeg 3D? Amikor a film készítői mindenféle szart dobálnak feléd, meg dárdákat szúrkálnak a pofádba, csak azért, hogy el ne felejtsd, hogy többet fizettél a jegyért. Értem én, hogy miért van ez, de az esetek többségében olyan erőltetettet jelenetek kerülnek a vászonra, amik inkább idegesítőek, mintsem lenyűgözőek. Arról nem is beszélve, hogy a DVD meg Blu-ray kiadások egyelőre csak 2D-sek, ezért a mozin túl már semmi értelme nem lesz.
Tehát az itt látható 3D nagyon visszafogott, és éppen ezért olyan jó. Feltűnés nélkül teszi sokkal látványosabbá a filmet. A legapróbb részletekig kidolgozott óvodabelső, vagy a tágas kültéri jelenetek mind-mind  hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban beszippantson a film. 
A sztori nem túl összetett, de ismét megvan benne az a plusz, amitől  több lesz, mint egy szimpla mese. Sőt, még hihetetlenül vicces is. Nem is tudom, mikor röhögtem ennyit a moziban. Még most is megmosolygom, ha eszembe jut Buzz.
Kicsit hézagosan, de az imádott játékaink is visszatértek. És ha másért nem, miattuk meg kell nézni ezt a filmet. Hihetelennek tartom, hogy az animált műanyag játékok több érzést tudnak kimutatni, mint a blockbuster színészek nagyrésze. Ezek a karakterek sokkal hihetőbbek, mint bárki a nagyköltségvetésű tucatfilmekben. Ha más nem, a film katartikus pillanata biztosan meggyőzheti erről a kételkedőket.

Lehet, hogy még többször meg kéne néznem a végeleges ítélethez, de mégis megkockáztatom, hogy ez a legjobb Toy Story. Úgy befejezni egy trilógiát, hogy az utolsó résszel homorítsanak a legnagyobbat, igazi csoda. A Pixar képes rá. Már hivatalosan is 11 darabban van a szívük, de szerintem még sokáig bírják. 

Day and Night: Azt írni, hogy nem csalódtam, nem kifejezés. Tökéletes ráhangolás a Toy Story 3-ra.