Fél éves csúszás után végre itt az új Harry Potter mozi. Mindenki izgatott, már az éjféli előadáson is teltház volt - ami miatt le is maradtam róla. De így legalább alkalmam volt meghallgatni pár ismerősöm véleményét, mielőtt megnéztem. Amennyire tudok, próbálok pontosan idézni: "Életem legrosszabb filmje./Olyan, mint egy romantikus vígjáték. Nem elég Harry Potteres./Mennek erre-arra, Harry ordítozik egyet, és vége./Végig aludtam az egészet." Elképzelhetitek, mennyire felvidítottak ezek a vélemények. Az év legnagyobb reménysége, csupán egy öngól lenne? Szégyenfolt az eddig egész szépen teljesítő szériában? De ezt nem hagyhattam annyiban. Meg kellett néznem a szakma véleményét is, mielőtt (látatlanba) teljesen leírnám a filmet. Egy kritikát se találtam, ami lehúzta volna a Félvér herceg. Sőt, egyenesen a legjobb Potternek nevezték. Ember legyen a talpán, aki ilyen szélsőséges vélemények után aggodalom nélkül be tud ülni a filmre.

Kétség sem férhet hozzá, hogy ez egy hosszú, és helyenként elég lassú film, de ez nem jelenti azt, hogy unalmas is. Itt az egész a befejezésről szólt. Például a Tűz serlegében, van egy esemény - a Trimágus Tusa - ami egy hosszú folyamat, és fenn tudja tartani a tempót 2 órán keresztül, a finálé pedig csak egy ráadás. Ezzel szemben a hatodik részt a fináléra hegyezik ki, és az addig elvezető úton meglehetősen kevés akciót produkálnak. Báár...van hídomlás, kivddics, harc az Odúnál, Harry-Draco párbaj, és barlangban kalandozás.
A köztes idő kitöltésére - hála a jó Istennek - nem a Michael(Bay)-módszert alkalmazták. Mi az a Michael-módszer? A Transformers 2 kényszeresen meg akar felelni minden korosztálynak, ezért a robbanások közötti időt bugyuta-fölösleges-idegesítő karakterekkel és poénokkal tölti ki. Szerencsére a félvér herceg az emberi kapcsolatokat veszi elő, amitől kissé romantikusabbá válik az előző részeknél, de ezt meg is bocsátjuk, mert a szereplők szerelmi botladozásai kifogyhatatlan homurforrásnak bizonyulnak.

A három főszereplő hozza az elvártat, nincs velük semmi gond. Meglepetés volt viszont a Dracot játszó Tom Felton. Félre lett dobva az állandóan görénykedő, de mégis beszari Malfoy, és kaptunk helyette egy komoly szenvedést átélő, önmagával küzdő karaktert. Lavender (Ron csaja), bennem olyan érzést keltett, mint a Főnix rendjében Umbridge. Ha jó napod van, röhögsz a túlbuzgóságán, ellenben egy nehezebb nap után csak azt kívánod, hogy takarodjon a képből, mert rohadtul idegesítő. Persze minden tiszteletem a színésznőnek, mert a feladatát nagyon jól elvégezte. Szerencsére ebből a részből se maradt ki Luna Lovegood (az én személyes kedvencem) 1-2 mondatos jeleneteivel egy újabb szintre emeli a filmet.

A Harry Potter és a félvér herceg az eddigi talán legvicesebb rész, de a sok röhögés között mégis érezni lehet a sötétséget, ami áthatja. Talán ettől lesz olyan jó, és sokak szerint a legjobb Potter film. Ha nagyon röviden össze akarnám foglalni, azt mondanám, hogy ez a vihar előtti csend. Mielőtt belekezdenénk a két részes mindent eldöntő csatába, még nevettünk egy jót, és jobban megismertük a karaktereket. A szomorú az egészben, hogy ilyenkor kezdi el érezni az emberi, hogy hamarosan vége a 2001 (könyvben 1997) óta tartó kalandnak.