A világ nagyrésze elpusztult, Arnold politikusnak állt, és McG-t ültették a rendezői székbe. Rosszul hangzik, de mégis igaz. Ilyen feltételekkel vajon lehet jó Terminátor filmet készíteni? Szinte lehetetlennek tűnik, de igen. Sőt, a Terminátor - Megváltás nem csak egy értékelhető tisztelgés Cameron művei előtt, hanem egy méltó folytatás is.

1991-ben mindenki abban a hitben élt, hogy a Terminátor sztorinak vége szakadt. A szálakat elvarták, a Terminátor megsemmisült, és az ítélet napja elmaradt. De a pénz nagy úr, így 2003-ban eljött a folytatás, melynek egyetlen igazán értékelhető húzása az volt, hogy elhozta a várva várt nukleáris apokalipszist. A negyedik rész már a tényleges háborúban játszódik, ahol John Connor, anyja tanácsait követve próbálja elpusztítani a Skynetet. A harc a gépek ellen egy véget nem érő küzdelem, amiben az embereket már csak a remény élteti. Mindenki a saját környékéről próbálja kitakarítani a gépeket, míg a nagy fejesek egy **************** bujkálnak és egy összehangolt támadás megtervezésén agyalnak. Egy ilyen világba ébred Marcus Wright (Sam Worthington), akit 2003-ban kivégeztek, de csodával határos módon most(2018) újra  az élők között találja magát.

Ezt a folytatást leginkább a Star Trekhez tudnám hasonlítani. Szintén egy rendkívül népszerű sztorit kellet úgy életre kelteni, hogy a régi fanok se anyázzanak, és még új rajongók is legyenek. És ez az, ami itt nem jött össze. Míg a Star Trekkel nagyjából mindenki meg van elégedve, addig a Megváltás nagyon megosztja a közönséget. Az egyik csoport elfogadta, hogy az első két filmet nem lehet felülmúlni, de ettől függetlenül érdekli a folytatás, a másik pedig pont emiatt nem akar új filmet látni. Lehet szeretni, meg lehet utálni. Mindenki döntse el magának. Ami engem illet, nekem bejött ez a mozi. Rég várok arra a részre ami teljes egészében a jövőben játszódik, és végre megkaptam. Nincs okom a panaszra. A készítők egy hihető posztapokaliptikus világot hoztak létre, amit még jobban erősített az ezüstös árnyalat. A CG-t többnyire csak akkor használták, ha tényleg szükség volt rá(vagy már meg se tudom különböztetni a valós képet a rajzolttól), és John Connor is képes volt irányítani az ellenállást. A vicces az egészben, hogy ez már a harmadik film, amiben szerepel John, de még mindig nem ő a főszereplő. Eddig Arnold lopta el tőle a filmeket, most pedig Worthington kap több időt a kibontakozásra. Én előszeretettel várom azt a részt, ahol végre az ellenállás vezetője kerül a középpontba.

A film ereje a látványban, a hangulatban, és a különösen jó akciójelenetekben rejlik. Emellett tele van utalásokkal az előző részekre, ami eszünkbe juttatja a régi szép időket. Számomra a T4 valamivel több, mint egy átlagos blockbuster a nyári szezonból. Ha még nem láttátok, üljetek be rá.

"I'll be back."