Mozinauta

A túlnyújtott franchise-oknál többnyire az a baj, hogy a készítők a rengeteg leforgatott film után elfelejtik, mit is akartak mondani nekünk az elején. Manapság egy sorozat akár 3 rész alatt is kiéghet, és sok év múlva már csak úgy emlékszünk rá, mint egy jó film meg pár gyenge toldalék. Hollywood rájött, hogy legkönnyebben úgy támaszthatja fel az egykor dicső történeteket, hogy elveti az egyre kínosabb folytatásokat és visszatér a kezdetekhez - James Bond, Batman, Hannibal(bár itt igazából az eredettörténet volt a rossz húzás), X-men és még sorolhatnám. J.J. Abrams úgy vélte, hogy valami hasonlóra van szüksége a sokak életét meghatározó Star Treknek is. Az igazat megvallva nem tévedett. Én mindig is nagy trekker voltam, és fájó szívvel néztem végig, ahogy ez az univerzum szépen lassan elenyészik. Az aranykor után az emberek kinevették, elfelejtették és homályba taszították, pedig nem ezt érdemelte volna.

Ez a film a két főszereplő (Kirk,Spock) múltját, a legénység verbuválódást, és az első kalandot meséli el. Ezzel egyszerre teszik boldoggá a régi rajongókat, és szerznek maguknak új híveket a készítők. Aki még sose látta az Enterprise legénységét érdeklődve tekinget jobbra-balra, fejtegeti a karaktereket, és próbálja megérteni az univerzumot. A hardcore trekkerek pedig kíváncsian várják, hogy kerül Kirk a kapitányi székbe és miként menti meg újra(először?) a már ismerős világot.

A film előtti első gondolatom az volt, hogy a fiatal színészek, a tökéletes vizuális effektek és Abrams kiölik a Star Trekből a jól megszokott hangulatot, de szerencsére rosszul hittem. Amellett, hogy végre el tudtam hinni amit a vásznon látok még a régi szép emlékek is visszaköszöntek. A pittyegések a háttérben, a régi egyenruhák, a klingonok említése, a romulánok szerepeltetése, a hajók stílusának megőrzése mind segítettek abban, hogy újra az Enterprise-on érezzem magam. A legnagyobb öröm a filmben, hogy a hagyományok megőrzése mellett sikerült még több életet és akciót lehelni a történetbe. A hájp végig azt sugalta, hogy ez valami új, valami pörgősebb, valami más, mint az eddigi ST filmek. Engem zavart, hogy ennyire ráfeküdtek a különbségekre, de megértem, hogy csak így lehet új rajongókat szerezni, és végülis tényleg más volt mint a régi részek. A gyors vágások a film elején kicsit zavarosabbá teszik a cselekményt a kelleténél, és sokszor több poént vittek bele,mint amire számítani lehetett, de mégis működött a dolog.

Ha most beszélhetnék J.J. Abrams-szel, megköszönném neki, hogy ilyen sikeresen feltámasztotta fiatalságom egyik legfontosabb történetét, és mások számára is érdekessé tette azt. Az egyetlen hiba(?) a filmben, hogy nagyjából egy percre sem áll meg a cselekmény, így a kétórás játékidő is nagyon kevésnek érződik. Remélhetőleg a következő részben ezt a hibát is helyrerakják.