Mozinauta

Sajnos ma is csak két poszterrel tudok szolgálni, de most legalább nem ugyanabból a filmből. És az egyik magyar. A poszter, nem a film.

Egy vámpírok uralta világban a főhős tudós felfedez egy szert, ami bárkit visszaváltoztat emberré. Én Edwardnak adnám az első adagot.

Itt az első kép a negyedik Shrekből. A mese jövő májusban nyit Shrek Forever After címmel. Magyarra fordítva: júliusban, Shrek a vége, fuss el véle címmel. Igen. Egy újabb bravúros fordítás. Maradjunk a Shrek 4-nél. Most úgy tűnik, hogy ez lesz az utolsó rész, ami nem is baj, de még készül a Csizmás Kandúr spin-off is. Szerintem már a második rész után abba kellett volna hagyni.

Az alábbi videó után már bizonyos, hogy a készítők a klasszikus horrorok hangulatát akarják megidézni a The Wolfman remakejében. Már csak az a kérdés, hogy sikerül-e. Lehet, hogy már írtam, de itthon február 11-től láthatjuk.

Elhihetitek, hogy legszívesebben azt írnám ide, hogy ez a film minden ígéretet betartott. Az előzetesek egy sötét, elgondolkodtató és látványos animációst sugalltak, de ebből csak az animáció sikerült. Tudom, az én hibám. Nem szabadott volna bedőlnöm a trailernek.

Shane Acker rendező a 2005-ös azonos című rövidfilmjét bővítette ki kb. 70 percre + stáblista. Erre lehet mondani, hogy szép munka, mert képes volt összeszedni még egy órát, vagy azt, hogy ha csak ennyire futja, akkor nincs értelme kibővíteni. És miért ilyen rövid a film? Mert nincs megállás. Miért nincs megállás? Mert a film siet. Egyszerűen nem ad magának időt a kibontakozásra. Nincs merengés a gyönyörűen megrajzolt romokon, vagy egy hosszú érdekfeszítő párbeszéd. Mindenki látótávolságon belül van, minden tárgy kézközelben, így véletlenül sincsenek fölöslegesnek tűnő, de rendkívül hasznos szünetek. Ha ezekre odafigyelnek, akkor megvan a minimum 90 perc és egy hibával kevesebb a listán.
Ha nem lenne ez a mozi, el se hinném, hogy ilyen szinten keveredhet a kreativitás és a sablonok használata. Amit Acker 4 éve megálmodott, az varázslatos, de nem elég egy egész estés filmhez. Így nem volt más választása, meg kellett toldani a történetet pár cselekményszállal. És itt jönnek a közhelyek. A robotok fellázadása, a félreértett professzor, és egyéb finomságok. Az eredeti rövid és néma. Szinte mindent a nézőre bíz, és ezért olyan lenyűgöző. Az új film, viszont beszél, de semmi érdekeset nem mond.
A legnagyobb gond maga 9. Ő lenne a főhős, de semmi olyat nem tesz, amiért hősnek tekinthetjük. Mindent elront, és mégis elvárja, hogy higgyenek neki és kövessék. Egy félresikerült karakter lett. A többiek pedig eléggé egysíkúak, de ennek okára magyarázatot kapunk, így nem tartozik a hibák közé.

A fentiekből úgy tűnhet, hogy utáltam a 9-t. Pedig nem. A hibái ellenére egy kifejezetten szórakoztató 70 perc volt. Le tudja kötni az embert. Néhol még a kellő hangulat is megvolt. Az a baj, hogy túl sok reményt fűztem a mozihoz. És biztos vagyok benne, hogyha Acker kicsit rutinosabb lenne, ez a film is bekerült volna a legnagyobbak közé. Talán majd a következő munkája. Szóval ha a szívből jövő 9 érdekel, akkor keressétek meg a rövidet, ha pedig egy hullákkal díszített mese kell, akkor itt a mozifilm. Jó volt, de sokkal jobb is lehetett volna.

Jövőre dupláznak a görög istenek. Először a Clash of the Titansben csapnak össze, majd pedig a Percy Jackson and The Olympians: The Lightning Thief tinifilmben istenkednek. Vagyis fordítva. De mindegy. A lényeg, hogy az utóbbi előzetest kapott.

Az elkövetkezendő hónapokban nagy valószínűséggel ezek a poszterek fogják díszíteni a francia mozik falait. Nem mondanám, hogy le vagyok nyűgözve, de nem is számítana, mert nem nekem kell néznem őket.

Nagyjából egy éve jelent meg a Leaves of Grass posztere. Én azóta teljesen elfelejtettem, hogy ez készülődik. Mókásnak tűnik, de semmi maradandó.