Mozinauta

A Cloudy with a chance of meatballs végre esélyt adhat a Sony Pictures Animationnek, hogy belépjen a nagy animációs stúdiók sorába. Az eddigi munkáik (Open Season, Surf's Up) nem éppen mondhatók közönségsikernek, de ez az új film nagyon várós.

Kezdjük ott, hogy a magyar cím (már megint) félrefordítás. Természetesen az előző részben alul maradt Álcák próbálnak elégtételt venni, de az eredeti címben(Revenge of the Fallen) szereplő The Fallen nem más, mint az új gazságmester. Elvégre Megatront pótolni kell, hacsak vissza nem hozzák.....ja tényleg őt is visszahozták - nem spoiler, ha odafigyeltél az előzetesre akkor ezt már tudod - Szóval most egyszerre 2 gonosszal kell szembenézni az egyesült autobot+katonaság csapatnak. Eredmény: felemás.

A Transformers filmeket - mint általában minden popcorn mozit - szeretni meg utálni lehet. Az első résznél én inkább a szeretni csoportba tartoztam. Az akciójelenetek és a lenyűgöző robotok ellensúlyozni tudták a tinivígjáték vonalat, és a klisés szerelmi szálat. A folytatásnál már evidens volt a látványorgia, és a megállás nélküli akció, tehát most kellett volna bedobni a titkos hozzávalót. Ehelyett  a masszív robbanássorozatot erőltetett poénokkal és további klisékkel próbálták lazítani. De akkor hova is tartozom? Szeretnem? -Nagyon akarom, de nem megy. Utálom? -Ez Transformers. Nem lehet olyan rossz, hogy utáljam.

A részletesebb elemzést kezdjük a rossz dolgoknál. A film leggyengébb pontja a nézőkre zúdított poénáradat, és egyéb sziporkák sora, amik nem működnek. Inkább erőltetettek és fárasztóak. Ha belegondolok, minden rossz ebben a filmben a viccekhez köthető. Például vannak az ikrek. A két új autobot akik szinte több szerepet kapnak, mint Űrdongó, vagy Optimus. A kis piros és a kis zöld (nevekre nem emlékszem,nem is akarok) végig fel vannak pörögve és csak úgy ontják magukból az ötéveseknek való, rosszabbnál-rosszabb "vicceket". Kevésbé lenne zavaró, ha tennének is valamit a cselekmény előremozdításáért, de nem. Szinte olyanok, mint a Family Guyban a random poénok, amik után annyi jön ki belőled, hogy what the fuck. A különbség, hogy a Family Guyon lehet röhögni, ezen pedig nem. A kis terepjárót, Wheelie-t, csak az menti meg, hogy oka van a létezésének. Egyébként ő is rendkívül idegesítő. Körülbelül 4-5 poénnak sikerült mosolyt csalni az arcomra, és ezek közül egy se kapcsolható a fentebb említett 3 robothoz. Sőt, ahhoz, hogy ezek az új autobotok ekkora szerepet kapjanak, háttérbe kellett szorítani az ismerős arcokat. Talán egy-egy mondatot ha kapnak. Ami igazán érzékelteti a szenvedésemet, hogy számomra már a szerelmi szál is felüdülésnek számított.
Az első rész stáblistája óta vártam erre a filmre. Az első adandó alkalommal bevetettem magam a moziba, és azóta is emészt az a csalódottság, amit az első fél/háromnegyed óra alatt éreztem. Amikor Sam anyja betépett a hasis sütitől, (életemben először!) megfordult a fejemben, hogy elhagyom a termet. 1-2 jelenetet leszámítva kínzás volt az a 30 perc. De hála a jó Istennek, ahogy közeledtünk a végkifejlett felé, úgy javult a film is.

Először az erdei csatánál tudtam azt mondani, hogy ez már Transformers. Addig a jelenetig számomra el se kezdődött a mozi. Ha a réggebi filmeknél egyet értettek a véleményemmel, akkor most tegyetek magatoknak egy szívességet, és kérjétek meg a mellettetek ülőt, hogy az első Megatron vs. Optimus bunyónál keltsen fel, addig pedig aludjatok egy jót. Najó ez talán nem a legszerencsésebb javaslat, de sok bajtól megkímélnétek magatokat.
Szóval a fák közötti csihi-puhival elkezdődik a film, és egész élvezhető marad az utolsó percig. És ez a furcsa az egészben, a nagyonrosszból átvált élvezhetőbe, tehát ha kicsit összeszedik magukat lehetett volna simán pöpec. Bár ez ízlés kérdése. Jó volt újra látni Josh Duhamel, és Tyrese Gibson karaktereit(a két katona), sőt még John Torturronak(Simmons) is örültem. Sokkal jobbat alakít, mint az első részben.
Amiben Bay eddig jó volt, azt most se rontotta el. Robbanás, meg rohanás volt dögivel,  a kamerát is jobban kezelte, és egy elfogadható sztorit is összeraktak neki. A nagy gond az, hogy a BUMMok aránya megegyezett PUFFok arányával. De egy BUMM nem elég egy PUFF kiváltásra, így egy kicsit rossz szájízt hagy maga után a dolog. Magyarul: az első rész jó volt, mert kevesebb hülyeség volt benne, mint királyság. A másodikban viszont a hülyeségek száma egyenlő a királyság mértékével, tehát a film nem élvezhető maradéktalanul.

A játékidő 157 perc, ami lássuk be, szép eredmény. Ha ebből kivágnának mondjuk 37 idegölő percet, kiírnák az ikereket, és kasztrálnák a Devastatort(=kevesebb altesti poén), a végeredmény 100% tiszta szórakozás lenne. És ez nem azt jelenti, hogy egy tökéletes filmet kapnánk, csak egy kellően élvezhető Bay mozit(lásd: az első Transformers). Én egy árnyalattal sötétebb, okos poénokkal teli, akciódús folytatást vártam. Ha a trilógia befejező részénél ezt sikerül megvalósítaniuk, akkor én boldog leszek és megbocsátok ennek a darabnak.

A Disney év végén két klasszikust is vászonra visz a gyerekek, és az örökifjak kedvéért. A Princess and the Frog régi módszerekkel, a Christmas Carol pedig egy régi történetből készül.

A tegnapi kedvcsináló előzetest megtoldották pár poszterrel, hogy ne legyen hiányérzetünk.

Megjelent az első olyan Potter trailer, amitől kedvet kaptam erre a részre. Eddig se volt kérdés, hogy megnézem-e, de az igen, hogy milyen hozzáállással.

Néhány közelgő film francia posztere. Nem túl innovatívak, de egy kukkantást megérdemelnek.

Tudom, hogy napok óta csak poszterekkel bombázlak titeket, de kíváncsi vagyok, meddig bírjátok. Akinek már most elege van, annak annyit üzenek: kitartás.

Mielőtt végignézitek ezeket a posztereket, gondoljatok bele, hogy már novemberben letudhattunk volna ezt a filmet...