Mozinauta

Mielőtt beülnék a Tron: Örokségre, szeretnék megosztani veletek néhány kósza gondolatot az első résszel kapcsolatban.
Tegnap láttam először ezt a technikai mérföldkőnek számító alkotást, és meg kell hogy mondjam, nem estem hasra tőle. Nem befolyásoltak olyan dolgok, mint a nosztalgia. Nem ez volt gyerekkorom kedvenc filmje. A mai filmek mellett még a látvány se szegezett a székbe. Ne értsetek félre! 1982-ben amit műveltek rendkívüli teljesítménynek számított. Tisztelem a készítőket, hogy a korlátozott lehetőségek mellett ennyi energiát fektettek a képi megvalósításba. Sőt, még mindig jól néz ki, de már nem éri el azt a hatást, mint mondjuk az új Star Trek vagy az Avatar. Ez persze természetes. Hogy is érhetné? 28 év nagyon sok idő. Nem áll szándékomban a kinézett miatt kötekedni. Az a film pozitívumai közé tartozik. Pont az a hibája, mint a mostani nagyszabású CGI filmeknek. Szinte minden energiát az effektekre összpontosítanak, közben meg megfeledkeznek a sztoriról és a karakterekről.
 A legszembetűnőbb probléma az össze-vissza vágás. Különösen az első 20 percben. Sűrűn követik egymást a különböző jelenetek, én meg csak kapkodom a fejem, azon gondolkozva, hogy most mi is történik. Nincs időm együtt érezni a történettel, mert amint vennék egy mély lélegzetet, már le is ment 2 új jelenet. Így sajnos nem lendületesnek érződik a film, hanem sietősnek.
Most, hogy a kapkodás miatt képtelen vagyok beleélni magamat az alkotásba, feltűnőbbek a történet és a szereplők hibái. Valahogy egyiknek sem érzem a miértjét. A karakterek motiváció és fejlődés nélkül szelik át a computer világát, egy olyan történetbe csomagolva, ami korántsem figyelemfelkeltő. Pedig benne volt a lehetőség. Egy programozó aki bekerül egy világba, ahol a programok fele Istenként tiszteli, a másik fele pedig a Fővezérlő program utasítására gyakorol hatalmat. Remek kiindulópont. Kellő átgondolással egy igazi klasszikus készülhetett volna, ami nem csak látványa, hanem magával ragadó története miatt is emlékezetes.

Nem akarok senki szép emlékeibe beletaposni. Sokat köszönhetünk ennek a filmnek. Meg is értem, hogy sokan miért szeretik annyira. De én nem fogom elkönyvelni a kedvenc mozgóképeim közé.