Mostanság szinte nem telik úgy el hét, hogy ne mutatnának be valami minősíthetetlen filmet a mozik. Ez rendkívül idegesítő, mert van, hogy 2 hónapig nincs mit nézni, és ez egy rutinos mozizónak igen megterhelő tud lenni. Van, hogy elkeseredettségünkben olyan filmre ülünk be, ami után úgy érezzük, hogy nemcsak a pénzünket, hanem az időnket is fölöslegesen elvesztegettük. Ilyen esetekben mindenki máshogy vigasztalja magát: szidja a mozit/készítőket vagy elkeseredetten keresi az apró pillanatokat a filmben amik mosolyt csaltak az arcára és próbálja meggyőzni magát, hogy legalább ezért megérte, vagy egyszerűen megcsinálja a saját filmjét(?).
Természetesen nem egy házi remakere gondolok, hanem egy gondolatmenetre ami azzal kezdődik, hogy: Mi lenne, ha... Ez esetben a csalódott mozizó átgondolja a filmet, a karaktereket, a sztorit, a vaddafakk jeleneteket, az érthetetlen fordulatokat, és amint ezzel végzett, elkezdi kijavítgatni a hibákat, amiket a készítők vagy nem láttak, vagy egyszerűen nem törődtek velük. Ha ezzel kész van a fentebb említett csüggedt néző, a következő mondattal fejezi be a hosszú ideig tartó töprengést: Így sokkal jobb lett volna ez a sz*rkupac.
Első áldozatunk legyen a februárban bemutatott Harry Potter klón, a Villámtolvaj - Percy Jackson és az Olimposziak. A következő elemzés/átirat - érthető okokból - erősen spoileres lesz, így ha még nem láttad a filmet vagy olvastad a könyvet, és úgy érzed, hogy olyan meglepetéseket rejt, amiktől nem akarod, hogy megfosszalak, akkor lehetőleg ne folytasd az olvasást. A többiekkel pedig kattintsunk a képre és vessük bele magunkat a két órányi szenvedést okozó Chris Columbus műbe.
Utolsó duma